Kiscsoport

Egy meleg, napsütéses napon elindult a törpecsapat sétálni. Sétáltak, sétáltak, egy fagyizóban lecsücsültek. Mesés, ragadós szakállakat varázsoltak maguknak finomabbnál finomabb fagyikból: eperből, csokiból, mákból. Pihenő után jól esett ismét a séta - viszketett is a talpuk már nagyon! A varászragasztóval összeragasztott kígyó - mert a törpék így sétálnak ám! - átkelt egy alagúton, aminek túloldalán egy titkos kert várta őket puha pázsittal, hűs árnyékkal és két öreg, mosolygós hintával.
A kis törpék hatalmasakat szaladgáltak, nevetgéltek, tobozzal célba dobtak, míg sötét felhők nem kúsztak föléjük. "Csepp, csepp, csepereg.." - kezdték énekelni az esőcseppek. A kis törpék apró lábuk szaporázásával gyorsan befutottak az alagútba, amin átkeltek. Onnan énekelték az esőcseppekkel együtt:
" ...villan, csattan, megered.
Zápor függöny, zuhatag.
Fut a felhő, süt a nap.
Jött ment, jót esett,
Fűnek, fának jól esett."
Énekeltek a napocskának is, hogy bújjon elő és haza tudjanak sétálni. De a zápor csak nem akart alábbhagyni. Az alagút végéből, még Ritának is integettek, aki az út túloldalán, a ház kapujában várta őket. Hogy gyorsabban teljen az idő elmentek 'medvét vadászni', játszottak tűz-víz-repülőt, énekeltek és kedvenc mondókáikat mondogatták.
Volt, aki kinyújtotta a nyelvét az eső alatt, hogy megkóstolhassa az ízét, és volt aki csak a kezét merte kidugni a biztos menedékből. Mások jót szippantottak a friss esőillatból.
A napocskához végül eljutott énekük, mert elkergette a felhőket és előbújt, hogy sugaraival felszárítsa a kis tócsákat és melegen simogassa a hazatérő törpikéket.